A népviseletek közül a környék legismertebbjei a kazári menyasszonyok által viselt gyöngyözött párták és a palóc női népviselet egyik legszebbik változata, a bujáki.

A másik idegenforgalmi adottság néprajzi tényező a népi építészet. A korábbi századokban fából, majd a XVIII - XIX. század fordulójától kezdve földből (vert falu házak) és ahol alkalmas kő ott kőből építkeztek. Az ősi palóc ház szintén boronaház. Becses emlék a somoskői vár alatt, közvetlenül az országhatáron álló (szintén boronafalú) Petőfi - ház. A régi - újabb házak régiószerte még megtalálhatók, például Kazár főutcáján jó néhány áll még belőlük. Faluképi együttesként Hollókő öregfalu központjának házai maradtak meg. A lakóházak, telkek szerves tartozékai a kerítések. Gazdag változatossággal határolják el egymástól a nem különösebben nagy telkeket. Közülük különlegesnek tartják Ipolyszög házainak karós - fonott - sövényfalait. (A balassagyarmati Palóc udvart is - mint tájra leginkább jellemzőt - ilyen veszi körül.) Hollókő falumúzeuma telkét nyugatról egy másfajta karós - sövényfal keríti. További szép emlékei a palóc népi építészetnek Cered és Homokterenye - Nádújfalu fa haranglábai.

A régió néprajzi elemei sorában sajátos színfoltot képeznek a különböző népszokások Ezek eredetileg az év egyházi ünnepeihez és a család vagy a tágabb közösség ünnepeihez kapcsolódtak. Hollókőn húsvétkor a tojásfestés, a tojáspatkolás és a locsolkodás, az év bármely időpontjában a lakodalom napjainkra a turistát csalogató folklórprogrammá váltak. A térségben igen magas színvonalon virágzott a pásztorművészetként számon tartott fafaragás. Palócország igen kedvelt faragványai voltak a huszáros lócák. Ezeket a házak tisztaszobájának sarokpadjain találjuk, háttámlájukat gyakran táncoló párok, mulatozó parasztok és muzsikáló cigányok társaságában díszítik. Kifejezetten erre a tájra jellemzők a sajátosan tömzsi arányú Krisztus - keresztek. A régmúlt idők pásztorai nem csak az itt legtovább fennmaradt zeneszerszámuknak, a dudának fejeit faragták ki kos- és kecskefejes változatokban, hanem igen szép hangokat is kiszorítottak belőlük. A palócság gazdag víg és melankolikus dallamvilágát Kodály Zoltán mentette meg.

Az egyéb adottságok sorába tartozó további elemeket az asztal örömei gyűjtőfogalommal jelölhetjük. A táj konyhájának a leghíresebb (Mikszáth Kálmán által közismertté tett) étke az ürühúsból készített, petrezselyemmel, fokhagymával, babérral és kaporral ízesített, vajbabos palócleves. Országszerte elterjedt a zöldbabbal készített palócgulyás is. Szegény ember étele volt a tökkrémleves (még a Galga alsó vidékén is). Palóc étel a kapros túrós rétes, régebben lepény, a juhtúrós lángos, a kevéssé ismertek közül a lakodalmas örömkalács és a húsvéti locsolkodáskor a gyerekek részére sütött, galambformájú, látványként és ételként egyaránt érdekes tubu.